Van valami megfoghatatlanul méltóságteljes és mélyen gyökerező érzés a bundaköntösben. Nem csupán egy ruhadarab; mintha a múlt szele lengne körbe benne az embert, egy darabka történelem, ami melegséget ad testnek és léleknek. Olyan viselet ez, ami visszavezet minket az időben, a kemény telekbe és a gazdag paraszti kultúrába.
A bundaköntös évszázadok óta a magyar paraszti és pásztorkultúra jellegzetes viselete. Nemcsak praktikus, télen óvó öltözék volt, hanem státuszszimbólum, ünnepi viselet is. Díszítése, szabása tájegységenként változott, tükrözve a helyi szokásokat és a viselője gazdagságát vagy ügyességét. Ez az öltözet szerves része a magyar népviseletnek, amely magában hordozza őseink tudását és esztétikáját. Gondoljunk csak az aprólékos hímzésekre, a színes rátétekre, amelyek mind-mind egy-egy történetet mesélnek.
Ma, amikor a divat gyorsan változik, a bundaköntös a lassabb idők, az állandóság és a hagyományőrzés szimbóluma marad. Amikor látunk egy régi képen vagy egy hagyományőrző ünnepen egy bundaköntöst, az nemcsak a ruhadarabot jelenti, hanem a magyar kultúra egy élő darabját, ami összeköt minket a múltunkkal. Az ilyen viseletek megőrzése nem csupán a tárgyi emlékek ápolása, hanem identitásunk része is, hiszen felidézi őseink életét, szokásait és kitartását.