Amikor a magyar népviseletről beszélünk, gyakran a színes szoknyákra, hímzett mellényekre vagy díszes fejdíszekre gondolunk először. Pedig az öltözet egy-egy kisebb, sokszor láthatatlanabb eleme is éppolyan fontos szerepet játszott a hagyományok és a kultúra megőrzésében. Ilyen apróságnak tűnő, ám annál jelentősebb része volt viseletünknek a térdzokni, különösen a férfiak öltözetében.
A térdzokni nem csupán egy ruhadarab volt, ami melegen tartott. Szerves része volt a népviseletnek, amely tükrözte a társadalmi helyzetet, az életkort, sőt, a régióra jellemző sajátosságokat is. Kézzel kötötték, gyakran gyapjúból vagy pamutból, és a készítő asszonyok tudása, ügyessége, valamint a helyi minták és színek használata mind beleivódott ezekbe a darabokba. Gondoljunk csak a különböző tájegységekre jellemző mintázatokra, a fehértől a szürke különböző árnyalatain át egészen a színesebb, díszesebb változatokig, amelyek ünnepi alkalmakkor kerültek elő.
A térdzokni viselése szorosan kapcsolódott a népszokásokhoz és a hagyományokhoz. Ünnepeken, lakodalmakon, templomban vagy táncokon a népviselet teljes pompájában jelent meg, és ennek elmaradhatatlan része volt a gondosan kiválasztott és viselt térdzokni. Nemcsak esztétikai funkciója volt, de praktikus is: védett a hidegtől, és kiegészítette a nadrágot vagy a harisnyát. A paraszti kultúrában a férfiak lábának fontos takaróeleme volt, ami a csizma vagy bocskor fölött a térd alá ért.
A térdzokni, mint az öltözet része, generációról generációra öröklődött tudást hordoz. A kötés technikája, a minták jelentése (ha volt nekik szimbolikus értékük), a megfelelő anyag kiválasztása mind a kulturális örökség része. Bár ma már elsősorban a néptánccsoportokban vagy hagyományőrző rendezvényeken láthatjuk a teljes viseletet, benne a térdzoknival, fontosságuk a magyar kultúra részeként megkérdőjelezhetetlen. Ezek a darabok mesélnek a múltról, a dolgos hétköznapokról és a vidám ünnepekről egyaránt, összekötve minket elődeinkkel.