A szüreti mulatság minden ősszel visszatérő, lüktető ünnep, amelyben egyszerre jelenik meg a munka gyümölcsének öröme és a közösség megtartó ereje. A szőlőszemek utolsó fürtjeinek levágása után a falvak főterét betölti a must, a friss kenyér és a pörkölt illata, miközben a citeraszó a távoli dombokig visszhangzik. Ez az a pillanat, amikor a hagyomány élővé válik: felvonuló hintók, népviseletbe öltözött táncosok, szalagok a kalapokon, barackvirág a lányok hajában. A szüreti kapun belépve egyszerre lépünk át a jelenből a múltba, egy olyan kollektív emlékezetbe, amelyet nagyszüleink is őriztek.
Szokások, amelyek összekötnek
A szüreti mulatság egyik legkülönlegesebb eleme a szüret utáni szüreti felvonulás. A gazdák lovas kocsira pakolják a szőlőt, az előfogat élén „bíró” és „bíróné” ül, akik versekkel köszöntik a portákon állókat. Ezt követi a szüreti bál, ahol a tamburások és harmonikások hajnalig húzzák. Az asztalokon hurkák, kolbászok, sült tök és az elmaradhatatlan szüreti kalács sorakozik, mindez bőséges újborral kísérve. A helyi borbírák ilyenkor avatják fel az évjárat első tételét, és huncut mosollyal kínálják végig a vendégsereget.
Hagyomány és modernitás találkozása
Habár a szüreti mulatság ma már turisztikai eseménnyé is vált, a közösségi szál nem szakadt meg. Egyre több fiatal ölti magára a hímzett mellényt és a gyapjúból szőtt szoknyát, miközben okostelefonon közvetíti a táncot. Így a falu határain túl élők is részesei lehetnek a hagyományoknak. A hagyományos szüretelő dalok között felcsendül egy-egy újragondolt népzenei feldolgozás, amelyben beat és hegedű talál egymásra. Ez a kettősség ad friss lendületet az ünnepnek: a régit nem lecserélni, hanem kiegészíteni tudjuk, megőrizve a gyökereket.
Kultúra, amely ízekben és dallamokban él
A szüreti mulatság igazi gasztronómiai kavalkád is. A musttal felöntött szüreti gulyás különleges, fűszeres aromáját a bográcsban lassan párolt hús és zöldségek adják. A helyben készült sajtok, a mézben fürdetett dió, és a tűzön pörkölt gesztenye mind a régió sajátosságait hordozzák. A borospincék kitárják kapuikat: hűs falak, fakupák, gyertyafény, leheletnyi hordóillat – a kultúra itt nem vitrinek mögött, hanem a kortyban él.
Ünnep, ahol minden érzék játszik
Amikor a naplemente narancsra festi a szőlőhegyet, a szüreti mulatság csúcspontjához érkezik. A táncosok körében megcsörren a csizmacsatt, a szoknyák pörögnek, a csárdás forgószélként ragad magával fiatalokat és időseket. A tűz körül mesemondók elevenítik fel az elődök történeteit: ki hogyan mentette meg a szőlőt a jégesőtől, hogyan született a családi címerben a borospohár motívum. E történetek révén válik az egyszerű ünnep kollektív identitássá, amely átszínezi a mindennapokat.
Élő örökség
A szüreti mulatság nem csupán egy esemény a naptárban, hanem kapocs generációk között. A gyerekek először kóstolnak mustot, s bár ragacsos lesz tőle az ujjuk, a mosolyuk felejthetetlen. A nagyszülők büszkén mutatják a régi préseket, miközben családi recepteket suttognak unokáik fülébe. Így szövődik tovább a hagyomány láthatatlan fonala, amely egyszerre tartja össze a közösséget és ad irányt a jövőnek.