**1. Introduction**
Az 1944. október 20-án a Nagyvárad – a magyar kultúra szívében fekvő kisvárosban, a „Békés” tánciskola kezdte a felfedezést, mely a helyi hagyományok mélyére hatolt. A városban élő nép, a férfiak és nők szívét a szegényes, de gazdag zenei örökség és a tánc mozdulatai erőt adnak a közösségnek, amelyet a zenei szövegek, a középkori, vagy a magyar folklóorikus motívumok is előtérbe helyeznek. Az ilyen programok célja az, hogy a diákok ne csak a mozdulatra, hanem a kultúrára is hatást gyakoroljanak, amelyet a közösség örököl.
**2. The Community**
A Nagyvárad helyi szövege, a “Péter” csepelnyelvű szöveg, valamint a város környéki domborzati és kulturális szimbólumok – a szárny, a dombok, a kincsek – mind befolyásolják a diákok érzékszervét. A városnak a saját hangulata, a helyi lakosok szavak, szólásmódja és a közösség életének színes pillanatai mind a helyi identitás alapját képezik. A diákok a tánc közben nemcsak a mozdulatokat, hanem a város történelmi és kulturális örökségét is átviszik.
**3. The Community**
A helyi közösség élő története, a zenei szövegek és a szobrászkészség mind fontos elemek a táncban. A „Békés” tánciskolában a diákok megismerik a helyi közösség történetét és a hagyományok mélységét. A tánc a helyi identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze, mivel a diákok a helyi szövegek, a hagyományos szólásmód, a zenei szövegek és a szobrászkészség mindent feldolgoznak a tánc során.
**4. The Community**
A helyi közösség szellemi öröksége a táncban is megtalálható. A táncban megjelenő szimbólumok, mint a csillag, a tűz, vagy a domborzat, könnyen értelmezhető, de mély jelentéssel bírnak, amely a közösség történetein keresztül születik. Ezek a képek segítenek a diákoknak, hogy ne csak a mozgást, hanem az emlékezetet is átviszzék. Így a tánc tanulása egyben a kulturális szövet felépítését is szolgálja.
**5. The Community**
Az órákon gyakran használnak helyi zenei ritmusokat, melyek a hagyományos dallamokat idézik. Ezen hangok és mozdulatok kombinációja lehetővé teszi, hogy a diákok a lelki élményt is megtapasztalják, ami erősíti a kulturális összetartást. Ezek mellett a tánc gyakran jelenti a helyi történetek szimbólumait, amelyeket a diákok a mozdulatokban újraértelmeznek, így a közösség kulturális identitása megmarad.
**6. The Role of Symbolism**
Az olyan koreográfiák, amelyek szív, domborzat és helyi táj elemeit dolgozzák fel, mélyen kapcsolódnak a kultúra szelleméhez. A táncban megjelenő szimbólumok, mint a csillag vagy a tűz, könnyen értelmezhető, de mély jelentéssel bírnak, amely a közösség történetein keresztül születik. Ezek a képek segítenek a diákoknak átviszni a hagyományok örökségét, és így a tánc tanulása egyben a kulturális szövet felépítését is szolgálja. Az órákon gyakran használnak helyi zenei ritmusokat, melyek a szövegek és a mozdulatok kombinációját révén lehetővé teszik, hogy a diákok a lelki élményt is megtapasztalják, erősítve a közösségi összetartást.
**7. The Role of Symbolism**
Ezen felül a tánc gyakran jelenti a helyi hagyományok szimbólumait, amelyeket a diákok a mozdulatokban újraértelmeznek, így a közösség kulturális identitása megmarad. Az említett szimbólumok – például a csillag vagy a tűz – mély jelentéssel bírnak, és a közösség identitásának megerősítését szolgálják. Ezáltal a diákok a tánc révén átviszik a hagyományos értékeket, és a közösség szövetét erősítik meg.
**Conclusion**
Az ilyen táncrajt programok révén a diákok nem csupán a ritmusra és mozdulatokra tanulnak, hanem a helyi kulturális örökség mélyebb rétegeit is felfedezik. A tánc egyben kifejező eszköz és tanulási élmény, amely segít a közösség identitásának megerősítésében. Amikor a diákok táncolnak, emlékeznek, átadnak, és együtt építik a kulturális szövetet, ami a jövő generációk számára inspirációt nyújt. Továbbá a tánc élménye révén a diákok önbizalmuk nő, és a helyi hagyományok mély tisztelete alakul ki bennük.